A legtöbb Dáfá-tanítvány arra használja a különleges képességeit és azokat a dolgokat, amiket tanult, hogy igazolja a Dáfát. A művelés közben a saját útjukat járják. A hétköznapi emberek társadalmának mindegyik társadalmi rétege és minden különböző foglalkozás művelési környezetté válhat. Az üldözés során mindenütt lehet tisztázni az igaz körülményeket és ezzel megmenteni azokat az élőlényeket, akiket a rosszindulatú párt tévutakra vezetett. Ha a gonosz nyomása alatt az ember őszinte gondolatokat és őszinte cselekvést tud megvalósítani, akkor ez azt jelenti, hogy a Fát és önmagát igazolja. A művészi képességekkel rendelkező tanulók is járhatják a Fá-igazolás útját. A Fá-konferencián ma részt vesznek néhányan, akik eddig nem léptek ki, ez nagyon jó. Természetesen, ha létezik egy nyomás, ami a helyzettől függ, akkor létezhetnek olyanok, akik lemaradnak. Ha ezt fel tudja ismerni az ember, és újra jóvá tudja tenni, csupán akkor felelős önmagáért.

Sok tanuló nem élte meg a „kulturális forradalom” katasztrófáját, mert abban az időben még nagyon fiatal volt. Ha most szembesülnek ezzel a kemény és gonosz helyzetből származó nyomással a Dáfá-tanítványok üldözése során, ez mély nyomokat hagy hátra a lelkükben. Végtére is még sohasem élt át az ember ilyesmit, és hirtelen egy ilyen üldözési helyzetben van, így a támadás nagyon erős egy ember pszichéjére. Ez az elnyomás és üldözés, amelyben minden állami lehetőséget bevetnek a hamisítások, gyalázkodások és rágalmak számára, és a gonosz párt önkényuralmának és propagandájának az összes eszközét kimeríti, a tehetetlenség állapotát okozta az akkori időben az új tanulóknak és azoknak a tanulóknak, akik nem tanulták szorgalmasan a Fát. Ráadásul némelyek egyszerűen lehangolttá váltak, mások pedig teljesen elvesztek a hétköznapi emberek között. Mivel sok ember létezik, aki a Dáfát tanulja, nem is kevés létezik ezekből a tanulókból. A legtöbb Dáfá-tanítványnál azonban a Dáfá mélyen gyökeret vert az életében a Fá-tanuláson keresztül. Úgy gondolom, ha ők megkapták a Fát, és valóban elfordulnak a Dáfától, a kétségbeesés és kilátástalanság érzésével rendelkeznek. Ők valóban nem tudnak elszakadni a Dáfától. Ami most azokat a tanulókat illeti, akik lehangoltakká váltak, úgy tulajdonképpen ők csak ideiglenesen zavarodottak. Természetesen léteznek olyanok is, akik különösen zavarodottak. (mosolyog) De bárhogyan is, ha ezt fel tudjátok ismerni, és vissza tudtok térni az útra, az már rendben van. Bárhogyan is, ez az üldözés még nem fejeződött be, még léteznek esélyek, hogy visszatérjetek a művelés útjára, és azokat a dolgokat csináljátok, amiket a Dáfá-tanítványoknak kell csinálniuk. Ez is azokhoz a vizsgákhoz számít, amiken nem ment át jól az ember a művelés közben. Akkor éppenséggel járjátok jól az utat a jövőben. Ha korábban nem csinálta jól az ember, nem is kellene ezáltal megterheltnek éreznie magát. Tulajdonképpen ez mind azon múlik, hogy korábban az ember nem fektetett elég hangsúlyt a Fá-tanulásra. Ehhez jön még, hogy a hétköznapi emberek között műveli magát. Egy ilyen helyzetben a félelem ahhoz fog vezetni, hogy nem tud többé lépést tartani a Dáfá-tanítványok művelésének a helyzetével. Idővel biztosan rendelkezni fog egy különbséggel a Fá megértésének a vonatkozásában. De ne aggódjatok. A Fá-tanuláson keresztül lépésről lépésre újra felzárkózhat az ember. Ami a többi tanulót illeti, úgy nektek segítenetek kellene az ilyen tanulóknak, megértést kellene mutatnotok irántuk. Ameddig a Dáfá-tanítványok között van az ember, jól kellene együttműködni egymással.

A Dáfá-tanítványok művelésében pontosan létezik az összes élőlény megmentésének, valamint a Fá-igazolásnak a követelménye. Az üldözés kezdete óta nagyjából és egészében véve ti ezt nagyon jól csináltátok. Mindenki a saját speciális képességeit, készségeit és tanult dolgait alkalmazza, hogy igazolja a Dáfát. Így a kultúra területén is vannak eszközök. Ha a művészet területén jó hatást szeretne elérni az ember, természetesen jól kell megalkotnia a zenét és a színpadi műveket¹. Persze, ha mi zenéről és színpadi művészetről² beszélünk, szükségünk van olyan tanulókra, akik különleges képességekkel rendelkeznek ezen a területen. Próbáljátok meg egyszer megtalálni őket. Tulajdonképpen nekünk vannak ilyen tehetségeink. A következőkben a művek alkotásáról fogok beszélni.

Ha jó zenét és színpadi műveket akartok megalkotni, akkor valóban eszetekbe kell jutnia valaminek. Növelni kellene a színpadi előadások, valamint a televízió kulturális programjának a színvonalát, ehhez közös erőfeszítéseket kell tennetek. A mostani helyzet szempontjából nézve a szárazföldi Kínán kívül ezen a területen csak nagyon kevés tehetség létezik. A szárazföldi Kínában minden lehetséges tehetség létezik a tanulók között, nem lenne probléma sok együttest szervezni. A szárazföldi Kínán kívül azonban ez viszonylag nehéz. Innen eredően eszetekbe kell jutnia valaminek. Ennél eszembe jut még valami. Ti mindannyian láttátok, hogy az NTDTV³ műsora egyre inkább a helyes úton halad. Sok tekintetben azonban javításokra szorul, például a zenei és szórakoztató programok még nem olyan változatosak. A nézőknek nem szabad unalmasnak találniuk a televíziós műsorokat. Tehát gondolkozzatok el egyszer azon, hogyan lehet úgy kialakítani a televíziós műsorokat, hogy vonzóbbak legyenek a nézők számára. Hogy még jobban lehessen tisztázni az igaz körülményeket, a nézők számának nagynak kell lennie. Meg kell felelnie a lakosság ízlésének. Csupán ezzel lehet még jobb hatást megcélozni az igaz körülmények tisztázásánál. Innen eredően meg kellene próbálnotok, hogy jól egyeztessetek egymással. Hogyan érhetitek el, hogy a legjobb hatást célozzátok meg, avégett hogy az összes színpadi művetek és a televíziós műsoraitok még átfogóbbak legyenek, és magasabb színvonalra juthassanak? Hadd üljünk itt össze, és beszélgessünk el erről, gondolkozzunk el erről. Ha valakinek van egy jó ötlete, akkor előterjesztheti. Mi közösen fogunk elgondolkodni rajta, és megpróbálunk megoldást találni.

Pillanatnyilag még sok nehézség létezik. Az egyik probléma a pénz, a másik probléma a kevés tehetség, különösen szakemberekben van hiány. Ezek mind a legalapvetőbb nehézségekhez tartoznak, és ezek a legnagyobb nehézségek is. Azonban úgy gondolom, végül is ti mindannyian Dáfá-tanítványok vagytok. Amikor a Fá-igazolásról és az összes élőlény megmentéséről van szó, ha ti ennél a legjobbat hozzátok ki magatokból, akkor csináljátok egyszerűen olyan jól, ahogyan megy. Ha már korlátozottak a feltételeink, akkor úgy gondolom, egyszerűen hagyjátok, hogy a kéznél levő feltételek jobban kibontakozzanak.

Nekem van még egy ötletem, csinálhatna talán a tévéadó ebben az évben egy újévi gálát? Mert az újév során a kínai tévéadások Észak-Amerikában és szerte a világon nem terjesztenek újévi hangulatot. Ez különösen érvényes a televízió újévi gálájára a szárazföldi Kínában. Sok ember nevezi „szerencsétlenség-televíziónak”, mert a merev pártkultúrát mutatják, mindig ugyanaz a sablon, a nevetséges dicshimnusz a gonosz Kínai Kommunista Párt úgynevezett „nagyszerűsége, dicsősége és helyessége” számára, valamint a néhány évtizede mindig ugyanúgy maradó, koholt „kitűnő helyzet”. Mindez otromba úton és módon csapja be a kínaiakat. Tudnátok nekik ez alkalommal egy olyan színpadi műsort csinálni, amelyik nem tartalmaz sem pártkultúrát, sem közönséges és trágár vicceket, és valóban az emberekhez illik? Legalábbis az NTDTV törzsközönségének nyújthattok egy olyan műsort, amellyel még elégedettebbek lesznek. Ezáltal a televíziós műsornak még jobb hatása lesz. Ámbár pillanatnyilag még kevés tehetség létezik, azonban nincs úgy, hogy nektek nincsenek képességeitek. Valójában meglátásom szerint ti nagyon jól rendeztetek meg néhány kulturális színpadi előadást. Ami pillanatnyilag leginkább hiányzik, az a zeneszerzésre és a hangszerelésre való erők, mert némely előadásoknál nagyon monoton volt a zenei kíséret. Valójában nekünk vannak tehetségeink ezen a területen, a kérdés csak az, hogyan tudjátok bevonni az ezekkel a különleges képességekkel rendelkező Dáfá-tanítványokat, avégett hogy kibontakoztathassák a képességeiket.

Tehát főleg erről a kevés pontról van szó, gondolkodjatok el egyszer közösen, és gondoljátok át egyszer. Tulajdonképpen ezeket a konkrét dolgokat saját magatoknak kellene megoldanotok. Ezek már valóban túl konkrétak, normális módon én semmit sem mondok a konkrét dolgokhoz. Mihelyt a Dáfá-tanítványoknak van egy találkozójuk, mindig az a kívánságuk, hogy a Mester jöjjön el egyszer, és mondjon egypár szót. Azonkívül ezúttal arról van szó, hogy a művészet területén megteremtsük a művelés, az összes élőlény megmentése és a Fá-igazolás útját. Avégett hogy még inkább tisztában legyetek a Fá-igazolásnál végzett munkátok fontosságával, mondani fogok egypár szót ehhez. Tulajdonképpen az utóbbi időben már nagyon jól csináltátok ezt, mindazonáltal még átfogóbban kellene csinálnotok. Még jobban összehangolhatjátok magatokat, és megerősíthetitek az erőiteket, avégett hogy azok a művek, amiket létrehoztok, minden területen tartalmilag még jobbak lehessenek. Csak ennyit gondoltam el ehhez. Mielőtt a találkozótokra jöttem, már egy ideje tartottátok azt, nos, akkor csináljátok egyszerűen tovább. (mosolyog)

Tanítvány: Mester, megkérhetem Önt egy útmutatásra?

Mester: Igen, kérdezz egyszerűen.

Tanítvány: Nekem van egy régi barátom, aki erhun⁴ és zongorán játszik, zenét is szerez. Nagyon jól ismerem őt, nem tetszik neki a szárazföldi Kína környezete. Nagyon szívesen meghívnám ide, avégett hogy elszakadjon attól a környezettől, és aztán tisztáznám neki az igaz körülményeket.

Mester: Tulajdonképpen már nagyon régen töprengek azon, amiről beszélsz. A szárazföldi Kínában a tanulóknak meglennének az előfeltételeik, hogy sok együttest alakítsanak ki. Az sem lenne probléma számukra, hogy nagy együtteseket alakítsanak ki, sőt egy nagy szimfonikus zenekar kialakítása sem lenne probléma számukra, azonban itt külföldön még nincsenek meg ezek az előfeltételeink. Ötlet az mármost ötlet. Hogy egy meghívás gyakorlatias-e vagy sem, azt azonban még jól át kell gondolnia az embernek. Azonkívül azon is el kell töprengeni, hogy ez reális-e, milyen hatást fejthet ki a kiutazás után, és milyen magatartása van a Fálun Gonggal szemben. Az igaz körülmények tekintetében természetesen ez nem probléma. Csak azt lehet mondani, próbáljátok ki egyszer, és nézzétek meg, mi történik.

Tanítvány: Véleményem szerint a zeneszerzésre való erőkben⁵ szenvedünk hiányt.

Mester: Tehát a zeneszerzés, tulajdonképpen nem kevés tehetség ül itt, aki tudja ezt, talán léteznek még olyanok, akik nem jöttek el. Véleményem szerint a zeneszerzés most nem nagy probléma, csupán a hangszerelés probléma.

Tanítvány: A hétköznapi emberek között sok kiváló tehetség létezik a hangszerelésre, megkérhetjük-e őket, hogy segítsenek?

Mester: Ez egy ötlet. Ezt kipróbálhatjátok egyszer.

Tanítvány: Ma a Mester előtt állok, és nagyon szégyellem magam. Tegnap a Fá-konferencián nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Korábban zeneszerzésre és hangszerelésre szakosodott specialista voltam Miután üldöztek, nem léptem többé elő, és nem is műveltem magam állhatatosan. Egész idő alatt egyszerűen nem tudtam elengedni a korábbi dolgokat. Bocsánatot kérek a Mestertől. Mostantól fogva szeretnék részt venni, mától fogva valóban elő fogok lépni. (taps) Van egy ötletem a nagy Tang-koncertre. Angliában léteznek egyesek, akik az ősi Tang-zenével⁶ foglalkoznak, ők már feljegyezték a Tang-zene néhány hangjegyét⁷. Úgy gondolom, az ősi részre lehet hangjegyeket írni⁸ az ősi Tang-zene stílusa szerint.

Mester: Miért beszélek hát én újra és újra a Tang-dinasztia kultúrájáról? A Tang-dinasztia kultúrája az emberiség valódi kultúrájához tartozik, azonkívül ez volt mindennek a csúcsa. Mind a technika állapota, ahogyan a műalkotásokat ábrázolták, mind a kultúra az abszolút csúcsponton voltak. A Tang-dinasztia után elkezdődött a visszaesés. Természetesen ti is láttátok, hogy a Ming- és a Qing-dinasztiában⁹ is sok jó dolog létezett. Valójában már aprólékosak lettek. Mind az irodalmárok, mind a kézművesek sokat fáradoztak az apróságokon és finomságokon. A túlzott finomságukkal már nagyon kicsinyessé váltak. Már hiányzott belőle az a kifejezés, mint a Tang-művészetben, amely egyaránt volt finom és nagyvonalú. Ámde mindegy, hogy melyik korszakból valók a műalkotások, a színpadi művek megalkotásához mindig lehet tanulni belőlük valamit. Mindazonáltal nektek ezt össze kellene kötnötök azzal a kulturális sajátossággal, amit a Dáfá hozott az emberiségnek, és megteremtenetek a Dáfá-tanítványok jóravaló útját az emberiség számára. Nem kellene egyszerűen mindent átvennetek a Tang-dinasztiából. Lehet tanulni a Tang-dinasztia és a más dinasztiák kultúrájából, a zeneszerzésnél lehet alapul venni a régi kor művészi tartalmát, valamint hangzását és továbbfejleszteni a kínai nép sajátosságait.

Tanítvány: Jó napot Mester! A hangszerelésnél gyakorta állok egy rejtély előtt. Például a gyerekzene mindig rendelkezik a vidámság nyomával. Két olyan darabot komponáltam, amelyek rendelkeznek valamivel a dzsessz stílusából. Ez talán nincs egészen rendben?

Mester: Hogy ez most modern vagy ősi zene, az pontosan úgy van, hogy a Dáfá-tanítványoknak egyszerűen egy saját utat kellene megteremteniük a felismeréseik szerint. Miért mondom hát ezt? Mert mindegy, bárki is legyen ez a világon, mindegy, hogy milyen nagy képességei vannak, és bármilyen tehetséges is legyen, ő nem érheti el, hogy egy tiszta utat teremtsen. Nem elegendő, ha csak mesteri művészi készségeket és képességeket birtokol. A Dáfá-tanítványok már nagyon tisztává váltak a személyes művelésen és a Fá-igazoláson keresztül. A gondolati látókörük és a szemléletmódjuk már más. Tehát ti megtehetitek ezt, valóban újra az igazi emberi útra hozhatjátok az úgynevezett modern embereket, és egy szabványt fejleszthettek ki számukra. Ezért célozhattok meg egy ilyen hatást, és fektethettek le egy ilyen alapot is az emberiség számára. Már mondtam, hogy úgy tűnik, hogy a televíziótoknál, az újságjaitoknál és a rádióadásoknál sok tekintetben valóban még nagyon sok nehézség létezik, de a nehézségeket idővel el fogják távolítani. A döntő az, hogy jó kultúrát adjunk az emberiségnek, ez igazán a legeslegfontosabb. Látni fogjátok, hogy a jövőbeli emberek utánozni fogják azokat a dolgokat, amiket a Dáfá-tanítványok csináltak minden területen. Mind a jövőbeli emberiség fő kultúrájához tartoznak. Így döntő fontosságú, hogy ma jó dolgokat tudtok-e alkotni. Ha ezeket az alapvető dolgokat meg lehet határozni, akkor a jövőbeli emberek utánozni fogják őket. Következésképpen az, amit tesztek, és amit létrehoztok, rendkívül fontos. Szükség szerint tanulhatjátok a hétköznapi emberek dolgait az ősi korból vagy a modern korból. Mindazonáltal nektek mindenesetre őszinte dolgokat kell létrehoznotok és viselnetek a felelősséget az emberekkel szemben. (mosolyog) Lazítsatok egy picit, az nincs úgy, hogy nektek nagyon nehéz körülmények között kell csinálnotok valamit. Amikor normális állapotban tesztek valamit, az valójában már más, mint a hétköznapi emberek dolgai. Ha még hozzájönnek a készségeitek, akkor az már nem szokványos többé.

Éppen most mondtam, mindegy, hogy ez a Tang-zene vagy a modern zene, ha ezeknek az előnyeivel kapcsolatban komponáljátok meg a saját darabjaitokat, akkor azok biztosan másak, mint a hétköznapi emberek dolgai. A látókörötök és a tartalmatok alapján olyan zenét szerezhettek, amelynek más tartalma¹⁰ van. De létezik még egy dolog, a kérdés az, hogyan tehetitek jobbá a zenedarabok alaptémáit. Ha ezt jól meg tudjátok csinálni, akkor teljesen egy nagyon jó úton vagytok.

Tanítvány: Mester, engem a nyugati zenében képeztek ki, most gyakrabban kerülök érintkezésbe a kínai zenével. Mit tart Ön arról, ha a kínai és a nyugati zenét összekapcsolják egymással?

Mester: Ez önmagában nem probléma, mindkettőből lehet tanulni valamit. A fontos az, hogy egy utat teremtsünk. Például a régi Kínában nem fektettek olyan nagy hangsúlyt a hangszerelésre egy zenedarabnál. Akkoriban alapjában véve az együttes játék formájához tartozott, legfeljebb úgy volt, hogy különböző hangszerek felváltva vezettek a különböző futamokban, vagy szólóban játszottak. Nem fektettek hangsúlyt az összes hangszer összhatására¹¹. A hangszerelést, amiről most van szó, valójában a nyugati zenekultúrából vezették be. Lényegében ezt is az istenségek adták át az embereknek, és szintén a jelenlegi emberi civilizáció legjobb dolgaihoz számít. Ezek a dolgok előnyösek az emberiség számára.

Tanítvány: Mester, a kínai klasszikus zene nagyon erősen különbözik a nyugati klasszikus zenétől. Hogyan néz ki a különbség a mennyben?

Mester: A reneszánsz előtt a hangszerek jellege és a nyugat zenéje nagyon egyszerű volt. A reneszánsz után a nyugati zene fokozatosan elérte a csúcsot, az emberiség kultúrája és művészete hirtelen egy roppant nagy ugrást tett. Abban az időben az emberiség kultúrája és művészete összehasonlítva a korábbi emberiségével már nagyon különböző volt. Ha most a mennyei zenéről van szó, akkor természetesen nagyon sok fajta létezik. Azok mind az élőlények állapotaiban létező különböző sajátosságokon keresztül jöttek létre. Ma a nyugati zenében a hangszerelésre, a hangszerek használatára, és a hangszereknek a sajátosságaikban való uralására fektetnek hangsúlyt. Így alakították ki a zeneelmélet átfogó rendszerét. Összehasonlítva az emberiség korábbi zenéjével ez már egyaránt egy bonyolult és nagyon nehéz szakká vált. Az emberek szemszögéből nézve a nyugati zene már egy nagyon teljes rendszerré vált. Az istenségek ezt szántszándékkal adták át az embereknek az újkorban. A keleti zene a normális kultúrához tartozik, amit az istenségek adtak egyre tovább az embereknek a történelem és a kultúra felépítésének az összfolyamatában. Ennél nemcsak a kelet és nyugat közötti kulturális különbségről van szó, hanem ezek olyan dolgok is, amelyeket különböző kozmikus rendszerekből adtak át. Más számtalan kozmikus rendszerben még léteznek a saját dolgai. Azonkívül ezek mind nagyon rendszerezettek, nagyon szentségesek és csodálatosak. Itt csak olyan dolgok vannak, amiket az istenségek adtak tovább az embereknek, ezek olyan dolgok, amiket emberi eszközökkel juttattak kifejezésre. Ez vonatkozik a színpadi művészetre és a festészetre is. Az emberek csak az olajfestészetet és a kínai festészetet ismerik, valójában ezek csak kulturális jellemzők, amelyeket különböző rendszerek istenségei adtak tovább a különböző rendszerek legalacsonyabb szintjein levő élőlényeknek. Ez tehát azt jelenti, hogy a sárga emberfaj az égitestek rendszereiben különböző szintek istenségeivel áll kapcsolatban a legmagasabb istenségekig. Ezekben a rendszerekben megvannak az ő sajátosságaik és létformáik. A fehéreknél ugyanúgy van, ők az ő kozmikus rendszereikkel állnak kapcsolatban. Ezekben a rendszerekben egy bizonyos világegyetem különböző élőlényeinek a sajátosságai és létformái léteznek. A Földre érkezve ez pontosan különböző népek kulturális sajátosságaiként mutatkozik meg. Következésképpen a zeneszerszámok, a zene jellemzői és a stílus is más. És mégis a nyugati zene rendszere az újkorban, bezárólag a zeneszerszámokkal, nem is a fehérek mennyországaiban levő istenségek terméke, élőlények messze távolban fekvő rendszereinek a dolgaihoz tartozik, és csak a nyugati társadalomnak adták át. Ez is a Fáért jött. Az emberi kultúra, amit hosszú idő óta a Fá-helyreigazítás számára teremtettek meg, az emberek, tehát e szint élőlényei számára már rendkívül gazdaggá vált.

Tanítvány: Jó napot Mester! Én diák vagyok, a fő szakom a dzsessz, (mind nevetnek) ezért néha azon töprengek, hogy egyáltalán kellene-e csinálnom ezt?

Mester: Úgy gondolom, hogy pillanatnyilag csak az a szakasz van, amelyben a Dáfá-tanítványok a Fá-igazolás közben művelik magukat, ez még nem az embervilágban történő Fá-helyreigazítás ideje. Ha a hétköznapi emberek társadalmában művelitek magatokat, akkor ennetek kell. Ezért dolgoznotok is kell. Némely munkák nem egészen olyan megfelelőek, mit lehet akkor tenni? Tehát lehetőleg te a hétköznapi emberek társadalma állapotának megfelelően végezheted a munkádat. Valójában az emberi társadalom sok dolga nem jó többé, ámde az emberi társadalom mármost ilyenné vált. A világ emberei mindezt el is fogadták, ez mármost egy ilyen társadalommá vált. Az embervilágban történő Fá-helyreigazítás előtt az emberiség éppen egy ilyen állapotban lesz, ezzel most nem törődünk. Továbbra is utánajárhattok a munkátoknak, ámde a művelés közben nektek tisztában kell lennetek azzal, mi jóravaló és mi nem. Azt mondod, hogy ilyesmit tanulsz, ámde legalábbis valami hasznot húztál a zeneelméletből és a zenei képességből, rendelkezel ezzel a tudással. Miközben a zene alapjait tanulod, folytathatod az elsajátított foglalkozásodat, hogy megéljél. Már rendben van, ha lehetőleg jól végzed a munkát. Ugyanakkor persze ortodox és hagyományos darabokat is komponálhatsz. Ha a körülmények megengedik, akkor más ortodox zenével is érintkezésbe kerülhetsz. Megtanulhatod azokat a dolgokat, amelyeket jóravalóknak tartasz, ezt már meg lehet tenni. Te megtanultad a hangjegyeket. Ez csak a stílusirányzat egy kérdése. A zeneelmélet uralásánál ez ugyanaz.

Tanítvány: Amióta a zenecsoportot megalapították, mindig volt egy nagy akadályom a hangszereléstől kezdve a zeneszerzésig. Mind a saját magam által komponált darabok, mind a mások számára végzett hangszerelés színvonalbeli hiányossággal rendelkezik. Úgy néz ki azonban, hogy mi már mindannyian a legjobbat hoztuk ki magunkból, szintén már mindent kimerítettünk, amit tanultunk. Valóban nem tudjuk többé, hogyan érhetünk el egy áttörést, és hogyan kellene javítanunk rajtuk. (mind nevetnek)

Mester: Úgy találom, hogy ez nincs feltétlenül így. Én is hallottam az általad játszott darabokat. Ha a színvonalról beszélünk, akkor most úgy találom, hogy nem alacsony színvonalról van szó. A döntő az, hogy a kompozíciók a hagyományhoz tartozzanak, amiket mindannyian szeretnek, és így egy őszinte utat teremtsetek meg. Nincs a hétköznapi embereknek egy olyan kifejezésük, hogy száll az ének szájról szájra?¹² Mihelyt énekelsz, a melletted levő emberek már szeretnék megtanulni ezt, és már dúdolhatják veled együtt. Ennél arról a kérdésről van szó, hogyan érheted el, hogy a dolgaid jóravalók is legyenek, és a nép ízlésének is megfeleljenek. Tulajdonképpen világosan megmondva, hogy milyen jók a Dáfá-tanítványok által létrehozott dolgok, nem a színvonalon múlik. A döntő kérdés az, hogyan teremtheti meg a saját útját az ember.

Tanítvány: 1949 után alapjában véve Kínában nem létezett többé zene. Ha a normál emberek éneklésre nyitották a szájukat, akkor biztosan a pártkultúra dalai voltak, mind a szövegek, mind a dallam. Most megvan ez a lehetőségünk, kihasználhatjuk a Dáfá erejét és ezt az esélyt arra, hogy valami jövőbemutató dolgot mutassunk az embereknek. Úgy találom, pillanatnyilag a tanulók által komponált zenedarabok összességükben valamivel lágyabbak, ezek nagyon kiegyensúlyozattak. Úgy találom, talán a ragyogás és a dicsőség hiányzik.

Mester: A leírásoknál, amiket éppen elmondtál, egy szó nagyon jó volt, nevezetesen: „kiegyensúlyozottak”. (mind nevetnek) Túlfűtött érzelmek és az emberek közötti erős harci szellem nem tartozik a normál emberi állapotokhoz, valójában az ilyen dolgok a démoni jellemen keresztül jönnek létre. Az embereknél persze egyidejűleg létezik jóság és gonoszság. Ha különösen izgatott az ember, ha a magatartásában túlmegy az észszerűség határán, akkor legtöbbször ez a modern zene dolgaihoz tartozik. Észszerűtlen szenvedélynél, észszerűtlen őrületnél tulajdonképpen már azon van az ember, hogy előidézze a negatív dolgokat. Csupán egy kiegyensúlyozott állapot könyörületes, tulajdonképpen ez igazán az emberek helyes állapota. A kiegyensúlyozottságban is léteznek csúcspontok és mélypontok, minden nagyon észszerű. A kiegyensúlyozottság is megmutatkozhat dicsőséggel, azonban az alap a kiegyensúlyozottság. (taps)

Az én szememben ti mégis rendelkeztek képességgel. Nem szükséges összehasonlítanotok magatokat a mai úgynevezett magas színvonallal. Ha ma erről beszélünk, sok minden tartozik a modernség dolgaihoz. Hány ember tudja elérni ma, hogy valóban ortodox és illedelmes nagy tételeket komponáljon a zenében? Mindannyian az úgynevezett modern zene útját járták. Az újkor összes kínai dala mind a pártkultúra dolgai, és semmi sem létezik, amit valóban a színpadra lehet vinni. Olyan darabokat, mint amilyeneket a nyugati zenészek a múlt évszázad előtt komponáltak, Kínában most senki sem komponálhat. Természetesen ezek most nyugaton sem fognak létezni többé, mert a csúcspontjuk ideje már elmúlt. A modernség kaotikus dolgai egy mély völgybe dobták őket. Ám végtére is nyugaton léteztek, Kínában azonban soha. Valójában a kínai zenében levő némely dolgok az ókortól fogva az újkorig szintén nagyon jók voltak. A kiindulópontjuk és az alapdallamaik valóban az emberiség helyes állapotához tartoznak. Ha ezzel valóban komponálni akar valamit az ember, szintén egy nagyon nagy és széles dimenziót lehet megmutatni, azonban még nem létezik senki, aki erőfeszítéseket tesz ebben az irányban. Még kevésbé lehet ezt rendszerré fejleszteni. A dinasztiák váltásával természetesen a kultúrák is megváltoznak. Az előző dinasztia dolgai el fognak veszni az új dinasztia kultúrájának az áramlásán keresztül. Ez is egy ok, ezért lehetetlen a zene lényegét örökül hagyni majdnem 5000 év kultúrájából. Egyetlen dinasztiában sem léteztek valaha is olyan emberek, akik ebben az irányban tettek valamit. A nyugati festészet és zene számára csupán az elmúlt két évszázad óta léteznek iskolák, tanfolyamok és szabályok. A diákok akkor tudják, hogyan kellene tanulniuk, és szisztematikusan és szabályszerűen képzik ki őket. Következésképpen ez egy teljes rendszerré fejlődött. Kínában azonban egy dinasztiában sem csináltak ilyesmit. A Kínai Köztársaság megalapítása után természetesen Kínában is léteztek olyan emberek, akik figyelmet szenteltek ennek a dolognak. Lassanként léteztek olyan emberek, akik a kiképzésük után visszatértek nyugatról. Ők uralták a nyugati zene egyes dolgait. A Qing-dinasztia vége óta léteztek ilyenfajta tehetségek. Azonban még nem létezett senki sem, aki rendszerezte a kínai kultúrát, annak tartalmát és annak hangzását a zenében, és valóban tisztességes dolgokat tudott volna kihozni, amelyek a társadalom fő kultúrájához tartozzanak. A gonosz párt nagyon sok éven át ilyesmit kürtölt szét: „Hagyjatok nyílni száz virágot”. Ez csak a rosszindulatú politikai hatalmuknak szolgált. Valójában semmit sem teremtettek, mert az eretnek Kínai Kommunista Pártnak ez a kultúrája, amelyik a gonosz párt egyeduralmát szolgálja, erőszakot és erős érzelmeket tartalmaz. Azonkívül a célja a népi¹³ kultúra kiirtása. Nem tudja elviselni azokat a kiegyensúlyozott tulajdonságokat, amelyek valóban az emberiséghez tartoznak. Semmi emberit sem hordoz magában. Még kevésbé lehet szó az ortodox civilizáció ötezer évének a tartalmáról és a hangzásáról. A legalapvetőbb dolgokat, amiket a gonosz párt szorgalmaz, pontosan a Szovjetunióból vették át.

Azt hiszem, úgy tűnik, hogy nektek, mindnyájatoknak nagy célotok és erős akaratotok van. Ha csinálni akartok valamit, akkor próbáljátok meg egyszerűen csinálni. Én látom, hogy Kínában az ókortól fogva máig sok népdalt és versszakot hagytak hátra. Sok közülük különböző dinasztiák zenéjének az ízével rendelkezik. Ezeknél a mai kínaiak által komponált daraboknál is meg lehet találni különböző dinasztiák egyes tényezőit, és ehhez jön még az orosz fűszer. A régi Sanghajban akkoriban sok sláger¹⁴ létezett. Ámbár egyes szövegek nem voltak olyan jók, de tartalmazták az ősi Kína nagyon gazdag hangzását, valamint az ókori emberek tudatosságát. Így a dallamok az ókori kínaiak hagyományos hangzását bírják alapul. Ha az ősi kínai zene dallamait és hangzását tudjátok alapul venni, és aztán ki tudjátok bővíteni a nyugati zene technikájával, ha tehát ki tudjátok taposni ezt az utat, akkor ennek nagyon dicsőséges kilátása van. Megértettétek már, mire gondoltam? Mert ebben a tekintetben ti szakértők vagytok.

Tanítvány: A nyugati hangszereknek megvannak a felhangjaik, úgy találom, hogy lehet érezni a tartalmat a felhangok mögött. A nyugati hangszerek és a kínai hangszerek felhangjai rendelkeznek a saját jellegzetességükkel és a sajátosságaikkal.

Mester: Ez a te konkrét érzékelésed. Ami a tartalmat illeti, úgy az emberi kultúra már átfutott egy bizonyos történelmi folyamatot. Így mindegyik hangjegy, amit lejátszik valaki, tartalmazza a népe sajátosságait és az élet számára való személyes megértését. Egy darab mindegyik futama magában foglalja azt a tartalmat, amit az előadó kifejezésre akar juttatni. A hangjegyek használatánál természetes módon fejezi ki a tartalmat, ez magában foglalja a felhangok használatát. Ez az ő személyes érzékelése ezen a területen.

Tanítvány: Én osztrák tanuló vagyok. Ausztriában alapítottunk egy együttest, amelyik négy személyből áll. Én klasszikus zongorát tanultam, a másik három dzsesszt játszik. Pillanatnyilag van egy problémánk, nevezetesen a másik három azon a véleményen van, hogy a kompozícióik nagyon tiszták volnának, valójában még mindig valamelyest dzsessz-szerűen hangzanak.

Mester: Talán a kialakított nézeteik érzékelték ezt tisztának. Ha az embert egyáltalán nem befolyásolják a modern zene nézetei, a kompozíciók határozottan másak lesznek. Úgy van, ahogyan már elmagyaráztam: Te most előadhatod ezeket a dolgokat, hogy megélj, ez nem probléma. Ha azonban valóban a Dáfá-tanítványok zenéjét szeretné megkomponálni az ember, akkor meg kellene teremtenie a saját útját. Ebben a folyamatban biztosan fog létezni a felismerés kérdése.

Tanítvány: Az iskolában dzsesszt játszanak. Az jó, ha ezt az utcán játsszuk?

Mester: Ha valóban egy nagyon jó utat tudtok megteremteni, akkor az előadásotok biztosan sok embert fog vonzani, ez biztosan így van. Jegyezzétek meg a szavaimat: Az emberiség a Dáfá körül forog. A mai Dáfá-tanítványok mindegyik mozdulata és mindegyik magatartása befolyásolhatja az emberiséget. Egy nap találkoztam azokkal a tanulókkal, akik festészettel foglalkoznak. Ott elmagyaráztam, miért kellene az ortodox képzőművészet útját járni. Amikor korábban egy festménykiállítás számára kerestek helyszínt, csak nagyon nehezen találhatták meg. Miután arról beszéltem, hogy az emberiségnek újra vissza kell térnie az ortodox művészet útjára, az volt az érzésük, hogy a világ embereinek a hozzáállása megváltozott, mert az istenségek szabaddá teszik az utat a Fá számára. De ha nem csináljátok jól, akkor akadályok fognak létezni, mert minden, amit a Dáfá-tanítványok csinálnak, összekapcsolódik a műveléssel. Valójában az emberiség a Dáfá körül forog. Ha te valóban megteremted a saját dolgaidat, akkor nézd csak meg, mindannyian meg akarják hallgatni és nézni, sőt sok ember meg is akarja tanulni azokat.

Tanítvány: Némely dolgok az alkotás elveit érintik, kérem a Mestert, hogy adjon útmutatást ehhez. Az egyik az, én éppen azon vagyok, hogy szólókoncertet komponáljak. Vehetem-e a „Pu Du” Dáfá-zenét egy tételként ehhez? A második kérdés az, nekünk hiányoznak zenészek az együttesben. Ha néha csak egypár zenész játszik a színpadon, annak nincs meg a zenekari hatása. Készíthetek egy CD-t háttérzenével, és hagyhatom egyidejűleg játszani a zenészeket elöl? A harmadik kérdés az, hogy korábban hallottam dolgokat más dimenziókból. Használhatom ezeket a dolgokat?

Mester: Amikor éppen a jó koordinációról beszéltem, pontosan erre gondoltam. Köztetek nem létezik konfliktus a szerzői jog miatt. Csak azon múlik, hogyan tudtok jól összehangolódni egymással, és hogyan járhatjátok azt az utat, amelyet a Dáfá hagy hátra a jövő embereinek. A művelők nem ügyelnek a veszteségre és nyereségre az embervilágban. A hétköznapi emberek tartják nagyon fontosnak a veszteséget és a nyereséget, a hírnevet és a gazdagságot is. A Dáfá-tanítványok célja az, hogy elérjék a gyümölcshelyzetet a művelésen keresztül, ezért a Dáfá-tanítványok egyáltalán nem ügyelnek ezekre a dolgokra. Bárki is tett valamit a Dáfáért, azt vonásról vonásra lejegyzik az istenségek, azt mind hátrahagyják a jövő számára. Ha arról van szó, hogy mire törekedtek itt az emberek között, ti nem törekedtek semmire. Így csak ilyenek lehettek: először is ti saját magatokat művelitek, másodszor pedig minden élőlény számára vagytok ott. Miközben megmentetek minden élőlényt, ti azon is vagytok, hogy kitapossátok az emberiség jövőbeli útját az összes élőlény számára. Ami azt illeti, hogy a „Pu Du” zenéjét beépítsétek a saját kompozícióba: Nincs úgy, hogy ez nem megy, a kulcs abban rejlik, hogy ti még nem értettétek meg valóban a „Pu Du” tartalmát. Mert ez a Mester teljes folyamata a történelem előtti kortól a Fá-helyreigazításig. Melyik szólókoncert tudná hát felölelni ezt?

A második kérdésnél egy együttesről van szó. Lehetetlen, hogy most azonnal összeállítsunk egy nagy szimfonikus zenekart az előadásra. Pillanatnyilag azonban létezik egypár más lehetőség. A színpadi előadásnál, mint például a táncnál, a zene számára való számítógépes programmal lehet előállítani a zenét, egy vonós hangszert sok vonós hangszerré lehet feldolgozni. Több hangszer felvételeit lehet összeállítani és egy nagy zenekar hatását megteremteni. Sok film háttérzenéjéhez is ezt a módszert használják, azért hogy költségeket takarítsanak meg, ez lenne az egyik módszer. Egy másik az, hogy közvetlenül a számítógéppel zenekari előadásokat lehet utánozni, ez is megy. Némely dolgoknál azonban a minőség nem jó. Azonnal meg lehet állapítani, hogy ezek elektronikus hangszerek. Ha utánozni akar az ember, akkor annak valódian is kell hangzania. Ebben azok ismerik ki magukat közületek, akik zenével foglalkoznak, mert nektek kell rendelkeznetek bizonyos ismeretekkel a zeneszerszámok rendeltetéseiről. Természetesen, bármilyen valódian is hangozzanak az utánzatok, a profik annak ellenére ezt ki tudják hallani, de a normál hallgatók nem tudják kihallani. (mindannyian nevetnek) Ezek mind módszerek. A harmadik kérdésnél arról van szó, mit hallottál te más dimenziókból. Ha valóban vissza tudod adni azt, akkor csináld, véleményem szerint azonban normális módon ezt nagyon nehéz megtenni. Mert ha az ember nem tartózkodik a magas dimenziókban, akkor nincsenek is olyan hangszerei, amelyek még mikroszkopikusabb anyagokból állnak. Innen eredően nem lehet ilyen hangot előállítani. Azonkívül a hangot az anyag egyik mezőjében közvetítik. A nélkül az anyagi mező nélkül, amelyet magas dimenziókban alakítottak ki, ilyen szentségességet nem is lehet érezni.

Tanítvány: A „Pu Du”-t és „Ji Shi”-t be lehet építeni egy tételként a kompozícióinkba?

Mester: Ami a „Pu Du”-t és „Ji Shi”-t illeti, úgy én éppen az első kérdés megválaszolásánál beszéltem erről. Ennél nem létezik a szerzői joggal járó probléma. A gyakorlatokra való két zenedarab kivételével minden mást lehet használni. Éppen arra szolgálnak, hogy szükségetek szerint felhasználjátok azokat. Ez nem probléma. A gyakorlatzenét semmiképpen sem szabad használni, mert már erős kapcsolattal rendelkezik a műveléshez, és ezért nem szabad beépíteni más zenedarabokba. Ámbár a zenedarabokat Dáfá-tanítványok komponálták, de a hétköznapi embereknek hagyják hátra őket. A „Pu Du”-nál és „Ji Shi”-nél neked tudnod kell, milyen tartalmat juttatnak kifejezésre. Az nem megy, hogy egy tojásba dugják a világegyetemet.

Tanítvány: Ha a gyakorlatzene felvételi minősége már nem olyan jó, később csinálhatunk egy új felvételt?

Mester: Ez nem probléma. A minőség javítása nem jelent problémát.

Tanítvány: A szintetizált zenénél a hangszínnek leginkább valódinak kell lennie, erre viszonylag egy jó berendezést kell beszereznünk magunknak, erre nagyon sok pénz szükséges.

Mester: Nem feltétlenül. Némelyik nagyon egyszerű számítógépes szoftver nagyon jutányos. A szárazföldi Kínából is meg lehet vásárolni. (mindannyian nevetnek) Némelyek minősége rendben is van, ámbár nagyon jutányosak.

Tanítvány: Hosszú távra szólóan egy hitellel jobb számítógépeket lehetne venni.

Mester: Megpróbálhatjátok megoldani ezt, de fontoljatok meg egy dolgot: A Mester sohasem mondta, hogy nektek kényszeríteni kellene magatokat, hogy megtegyetek valamit, ha hiányoznak az előfeltételeitek. Feltétlenül a lehetőségeitek szerint kell csinálnotok, máskülönben a végletekbe mennétek, még akkor is, ha jó kiindulópontotok lenne ennél. Ha az ember nehézzé teszi az életét, és sok tekintetben nehézségeket okoz magának, akkor még kevésbé tudja csinálni azokat a dolgokat, amiket Dáfá-tanítványoknak kellene csinálniuk. Nem kellene saját magatoknak nehézségeket okoznotok.

Tanítvány: Egy koncert alkalmából két zeneszerszámot vettünk magunknak, egy közepes és egy nagy ruant¹⁵. Amikor megvettem őket, egy Qing-dinasztia korabeli pipát¹⁶ láttam a hangszerboltban. Csupán amikor elmagyarázták nekem, akkor tudtam meg, hogy a hangszerek húrjai az ősi időkben másmilyenek voltak, mint a maiak. Most acélhúrokat használnak, és az ókorban a húroknak is más szerkezetük volt. A mai húrok viszonylag hangosan szólnak.

Mester: A régi korokban selyemhúrokat és marhaín-húrokat használtak. Az emberiség környezete az ősi időkben nem volt olyan zajos, az emberek szíve is nyugodt volt. Következésképpen a selyemhúrok használatánál az akkori környezetben nem volt az embernek az az érzése, hogy halk volna. Az ősi időkben nem léteztek modern nyugati zeneszerszámok, ezért a mai kompozícióknál a mai körülményeket kell figyelembe venni. Az ősi időkben csak selyemhúrokat és marhaín-húrokat használtak. Ennek nemcsak az az oka, hogy az ember nem rendelkezett ilyen modern kézműipari árucikkekkel, hanem nagyon sok köze van az ókori környezethez is. Ha most azt mondjuk, hogy egy saját utat kellene megteremtenünk, ez viszont nem jelenti azt, hogy újra régi zeneszerszámokat kellene használnunk. A mai emberi környezet mármost már ilyenné vált, így csakis a mai zeneszerszámokat lehet használni.

Tanítvány: Pillanatnyilag talán még nincsenek meg az eszközeink, hogy élőben közvetítsük az újévi gálát. De ha nekikezdünk, hogy előkészítsük az élő közvetítést az újévre, akkor…

Mester: Úgy gondolom, hogy az eszközök nélkül ez még nem megy az élő közvetítéssel. Azonkívül ennél léteznek bizonyos nehézségek, hogy most mindenkit Amerikába hozzunk, és minden tehetséget összehozzunk egy gálára. Mert némelyeknek van munkájuk, és dolgozniuk kell, némelyek nem válnak meg a családjuktól. Azonkívül némelyek ezt nem is engedhetik meg maguknak. Sokféle nehézség létezik. Ha sikerül különböző helyekről való színpadi műveket és kompozíciókat összeillesztenetek egy DVD-n, úgy beilleszthetitek ezeket az adásotokba, így ez is megy. Manapság valóban nagyon valódi hatásokat lehet előállítani a számítógéppel.

Tanítvány: Nekünk szabad a zenedarabjainkat egymás között használnunk, de a kívülállók számára létezik a szerzői jog kérdése? Például, amikor négy évvel ezelőtt egy Fálun Gong-programot készítettem, a „Pu Du” és a „Ji Shi” zenéjét használtam. Ez a zene különösen tetszett egy rádióállomás főnökének. Azt mondta: „Ez a zene olyan szép, használhatom-e szabadon?” Én azonnal neki adtam.

Mester: Ez nem volt olyan jó, mert az emberek nem tudják majd értékelni. Mi van, ha visszaélnének a zenével? Pillanatnyilag még nincs időnk arra, hogy a hétköznapi emberek számára komponáljunk valamit. Nem helyénvaló, hogy a hétköznapi emberek önkényesen használják a „Pu Du”-t és „Ji Shi”-t. Más daraboknál ez már megy. Eltekintve ettől a két darabtól a Dáfá-tanítványok által komponált más daloknál normális módon nem léteznek problémák.

Ha már a szerzői jogról van szó, tudjátok, hogyan csináltam én akkoriban a Fá-terjesztés közben? Annak érdekében, hogy a „Zhuán Fálun”-t a törvényeknek megfelelően adjuk ki, mi nagy erőfeszítéseket tettünk. Ugyan a kiadó megjelentette, de egy bizonyos idő után a kiadót nyomás alá helyezték, és nem adta ki többé. Azonban világos volt számukra, hogy ezzel a könyvvel nagyon sok pénzt kereshetnek, így nem is akarták felbontani a velem való szerződést. Később nagyon sok tanuló létezett, aki rendelkezni akart ezzel a könyvvel, és alig tudta kivárni. Mit lehetett csinálni? Olyan sok tanuló létezett, aki tanulni akarta. A gyakorlóhelyeken jelentősen megemelkedett a tanulók száma, és egy könyv sem létezett többé. De amint a kereslet meghaladta a kínálatot, az egész országban kalózkiadások bukkantak fel, mindenütt léteztek. Ameddig semmit sem változtattak meg a szavaimból, és garantálták a minőséget, nem is törődtem vele. Az emberek pontosan pénzt akarnak keresni. A hibákat a terjesztéshez való hozzájárulásukkal egyenlítették ki. Mindenesetre ezzel megszolgálták a pénzüket. A Dáfá-tanítványok sok dolgát pontosan az embereknek hagyják meg, feltéve, hogy értékelni tudják azt, nem élnek vissza vele, és nem változtatják meg azt. Mihelyt megváltoztatnák azokat, akkor felkereshetnénk őket, mert végül is nekünk még megvan a szerzői jogunk.

Tanítvány: A jó dalok több nemzedékre lehetnek befolyással, a mai napig még éneklik őket.

Mester: Miért komponálhat hát egy tehetséges zenész ilyen darabokat? Hogyan hagyhatja hátra sok nemzedéknek a jó hírnevét? Ez nemcsak a szép dallamon múlik, a zene tartalma ennek az embernek a jó erkölcsiségéből és a gazdag élettapasztalataiból, valamint a veleszületett tehetségéből származik. Ez az emberi oldal szempontjából van elmagyarázva. Egy művelő élete megváltozik, azonkívül ő meghaladja a hétköznapi emberek szintjét. Dáfá-tanítványok, ha ti valóban megteremthetitek a saját utatokat, akkor a szerzeményeiteket még jobban fogják tisztelni, mint a hétköznapi emberek között jól ismert zenészekéit. Nagyon sokkal több nemzedéknek fogjátok hátrahagyni a jó hírneveteket. Mert ti Dáfá-tanítványok vagytok, ti egy őszinte úttal rendelkeztek. A szerzeményeiteket az emberiség örökké tanulni és használni fogja. (taps)

Tanítvány: Mester, nekem van egy kérdésem. A popzene tartalmaz démoni tulajdonságokat?

Mester: A popzenénél tulajdonképpen a normál emberek népi dallamáról van szó. Ehhez nem szükséges egy meghatározott éneklési mód sem. Különböző nemzetek népdalait az ősi időkben mindig ezen a módon adták át, ez minden népnél így van. De manapság ezt az éneklési módot egy meghatározott válfajként rendelték hozzá a zenei rendszerhez. Ehhez jön még a modernség túlzása, úgyhogy ez már egyfajta romlott, és ráadásul ocsmány zenévé fejlődött. Ezzel engedik szabadjára a démon-természetet. Sok fiatal törekszik rá. Bármilyen éneklési mód is ez, tanulhattok valamit a jó oldalából, nektek azonban a saját utatokat kell járnotok.

Tanítvány: Mester, úgy találom, hogy azoknál a daloknál, amelyeket ma komponálunk, két tendencia létezik. Az egyiknél a saját művelésünkről van szó, a másiknál olyasmiről van szó, amit a hétköznapi emberek megérthetnek, aminél még csak azt sem mondja az ember: „Falun Dafa hao”. Ezt nem találom helyesnek.

Mester: A Dáfá-tanítványok a Fát igazolják, ez magától értetődő, ezért a szerzeményeiteknek az összes élőlény megmentésének, az igaz körülmények tisztázásának és a Dáfá-tanítványok dicsérő énekének a célját kellene szolgálniuk. Természetesen, ha zenét szeretnétek hozzáadni a tévéfilmjeitek jelenetéhez vagy a színpadi előadások egyes epizódjaihoz, ez nem probléma. A tévéfilmek a szórakoztató programhoz tartoznak. Különböző nézőknek mutatják be őket, különösen azoknak a nézőknek, akik hétköznapi emberek. Természetesen ennél léteznek egyes olyan zenedarabok, amelyek tartalmának meg kell felelnie a jeleneteknek, ráadásul sok jelenet van a hétköznapi emberek életéről, aminek semmi köze sincs a Dáfá-tanítványokhoz. Kell-e zenét komponálni hozzá, vagy sem? Meg is kell komponálni, be is kell építeni. Ámde bárhogyan is, ezek végül is olyan dolgok, amelyeket Dáfá-tanítványok hoztak létre, ezek másmilyenek. Ha valóban közvetlenül a Dáfát és a Dáfá-tanítványokat szeretné ábrázolni az ember, akkor a Dáfát kellene súlypontként vennie. Ha Dáfá-tanítványként egyáltalán nem gondol az ember a Dáfára, és egyszerűen szívesen hozza létre a hétköznapi emberek dolgait, akkor újra hétköznapi emberré vált. A Dáfá-tanítványok kötelessége az, hogy megmentsék az összes élőlényt és igazolják a Dáfát. Ezt könnyű mérlegelni.

Tanítvány: Tanár, nekem van egy kérdésem, nem tudom, hogy a kérdésem idetartozik-e. Amióta a Kínai Kommunista Párt átvette a hatalmat a szárazföldi Kínában, úgy tűnik, hogy a gonosz párt gyakran használja a csípődobot.

Mester: Megmondom neked, a csípődobnak már majdnem ezer éves története van Kínában. Egy népi művészeti formához tartozik, amelyik Kína nyugati részén és a központi Shaanxi tartományban¹⁷ terjedt el. Ha most a csípődobokról beszélünk, úgy azt is tudom, hogy létezik még egy másik fajta dob. Hiszen láttátok, hogy léteznek még ilyen nagy dobok Shaanxiból. Az átmérőjük körülbelül fél méter, a dobosok csak férfiak. A dobolás nagyon erőteljes. Azok közöttetek, akik táncosok, ki tud erről valamit? Ti ezeket a dobokat is használhatjátok, ez nagyon jó. Tudod-e, hogy amikor első alkalommal használtátok a csípődobokat egy New York-i felvonuláson, sok ember azt mondta, hogy jönnek a kínaiak. Úgy találták, hogy ott a valódi kínaiak jöttek. A gonosz párt arra használta ki a kínai kultúra dolgait, hogy saját magát dicsőítse. De ez nem tartozik a gonosz Kínai KP dolgaihoz. Ez egy sötét szellem nyugatról, egy gonosz szellem. (mosolyog)

Tanítvány: Ha szeretnénk kiadni néhány szép zenedarabot, például egy erhu zenei gyűjteményt, akkor helyénvaló-e, ha a hangszerelésnél kombináljuk a kínai és a nyugati dolgokat?

Mester: Amire én gondoltam, az az, hogy ti mindent átvehettek, ami jó. Természetesen megtanulhatjátok a nyugati hangszerelési módszereket, és tanulhattok valamit a nyugati zeneelmélet területéről. Ez nem jelenti azt, hogy némely dolgokat teljesen vegyetek át, például a felét Kínától és a másik felét a Nyugattól, ezt nem így gondoltam el. Egyszerűen arról van szó, hogyan lehet egy saját utat kitaposni. Úgy gondolom, hogy mind a nyugati zene, mind a keleti zene a jelenlegi emberi kultúra valami jó dolgához tartozik. Mindegy, hogy melyik emberfajhoz tartozik az ember, ha itt az emberiségben ért földet, és bejutott az embervilágba, először Kínában született újra. Egy dinasztia után kiment Kínából, és a világ különböző területeire ment. Kik hagyták hát hátra a kínai dolgokat? Az istenségek. Ezek különböző dinasztiák kultúrái, az egész világ emberei hagyták hátra őket, ezt korábban már elmagyaráztam. Ti választjátok és keresitek ki magatoknak a jó dolgokat a történelem örökségéből.

Tanítvány: A kínai népdaloknak a nyolcvan százaléka tulajdonképpen a Shanxiból és Shaanxiból való népdalok. A zene alapja ott nagyon szép, némely szövegeket ezekből 1949 után megváltoztattak. Tulajdonképpen az eredeti zene és dallam nagyon szép. Nem tudom, hogy helyes-e a megértésem. Talán csupán akkor lehetek biztos benne, ha a Mester mond valamit ehhez.

Mester: A Shanxiból és Shaanxiból való népdaloknál a dallamok többnyire az ősi Kína dolgai.

Amit éppen elmagyaráztam, annál leginkább a zenéről van szó. A színpadi művészet más területein való alkotásnak is lépést kell tartania ezzel. Normális módon a gála programjában leginkább csoporttáncok léteznek. Ha hiányoznak, nagyon egyhangú és unalmas lesz. Ha egy gálában nincsenek táncok, azt nem lehet gálának nevezni. Hogyan lehet hát ezt a területet feltárni és utat törni? Korábban láttam a Kína nyugati részéből való ének- és táncegyüttesek gáláját, amelyek az ősi kultúrát mutatták be. Nagyon sok előadás volt a kultúráról és a történelemről. Mindet vehetitek példaként, de nem vehettek át valamit teljesen. Járjátok a saját utatokat.

Tanítvány: Hogyan működhetünk együtt még jobban a tévéadóval? Mert mi mindannyian a világ különböző területein vagyunk szétszórva.

Mester: Nem egyszerű számotokra összejönnötök. Összehangolnotok is nehéz. De hát használhattok számítógépeket, faxokat és telefonokat, ezáltal ti szintén sok dologról cserélhettek tapasztalatot. Próbáljátok meg egyszer kihasználni ezeket a lehetőségeket. Ti mindannyian nagyon messze vagytok egymástól, és világszerte szét vagytok szórva, nem is olyan egyszerű számotokra, hogy összejöjjetek. Jó, hogy ez után a mai találkozó után már tudni fogjátok, hogyan kellene csinálnotok. Keressetek ki magatoknak egy utat ezen a módon, és próbáljátok ki. Hiszen tulajdonképpen ti mindannyian rendelkeztek potenciállal.

Tanítvány: Az együttesünk szeretne egész Ausztriában előadni. Ha nincs elég darabunk, játszhatjuk a hétköznapi emberek klasszikus darabjait, például Mozart vagy Chopin műveit?

Mester: Ez nem probléma. Már régen megmondtam, hogy a klasszikus daraboknál nem létezik probléma. A „kulturális forradalom” előtti dolgokat használhatjátok óvatosan, azoknak olyan dolgoknak kell lenniük, amelyek nem tartalmaznak pártkultúrát. A gonosz párt általi hatalomátvétel előtti időből származó dolgokat elvileg lehet használni. A démoni fővezér idejéből semmit sem szabad használni, az mind gonosz dolog volt. Abban az időszakban az emberiséget démonok irányították.

Tanítvány: A démoni fővezér több mint tízéves uralkodásából származó összes kompozíciót nem szabad használni. Az úgy van, hogy az abból az időből származó tévéadásokat és filmeket sem szabad használnunk?

Mester: Úgy találom, hogy az abból az időből származó összes dolog nem jó, mindazon dolgok mögött azok a tényezők rejtőznek, amelyekkel különböző rothadt kísértetek irányítják az embereket.

Tanítvány: Már vannak dalaink, amelyek közül választhatunk. Melyik dalt vehetjük alapként, hogy kidolgozzunk egy szimfóniát vagy egy kompozíciót pár hangszer számára?

Mester: Egy ilyen konkrét dolgot saját magatoknak kellene egyeztetnetek egymással és megtennetek. Tulajdonképpen ennek nem kellene problémának lennie.

Tanítvány: Nemrégiben a tévéadónk nyugati tanulói két MTV-t (zenevideót) csináltak, de ők ennél egyfajta modern zeneformát használtak, például modern gitárral és elektromos gitárral.

Mester: Ez rendben van. A tévéadót a hétköznapi emberek társadalma számára csinálták. Közönsége a normál lakosság. Az elektromos hangszerek is rendben vannak. A Dáfá-tanítványoknak jól és őszintén kellene járniuk a művelési utat, és lehetőleg végezzétek jól a munkát a hétköznapi emberek között. A tévéadásokat a hétköznapi embereknek mutatják be. Most nem az az idő van, amikor a Fá helyreigazítja az embervilágot, most az a szakasz van, amelyikben a Dáfá-tanítványok művelik magukat, tisztázzák az igazságot, és leleplezik az üldözést. Pillanatnyilag ez nem probléma.

Tehát, ki tud közületek hangszerelni? Tartsátok csak fel a kezeteket. Nézzétek csak meg mindannyian. Különösen azok, akik a tévéadónál vannak, ha nektek zenére van szükségetek valamilyen film számára, akkor beszéljetek velük. Aki tud hangszerelni, az komponálni is tud.

Nézzétek csak, nincsenek kevesen. Tudom, hogy még léteznek olyan tanulók köztetek, akik magas színvonallal rendelkeznek, hagyjátok hát kibontakozni őket. Természetesen nem is érhetitek el, hogy egyszerre jól csináljátok, de nem is kellene kákán csomót keresnetek. Könyörületesen tapasztalatot cserélhettek egymással, és fokozatosan érettebbé válhattok a saját utatokon. Kezdetben nem feltétlenül tudjátok jól járni az utat. Nemcsak hogy a saját műveitek azok, amiket ki kellene hoznotok, hanem még soknak is kellene lenniük. (mosolyog) Például azt mondja az ember: „Én már létrehoztam valamit, ez már elég, már elégedett vagyok vele, már megtettem.” Ez nem megy. Hogyan lehet hát az, hogy Dáfá-tanítványként csak egy embert mentsen meg az ember? Ez nem elegendő, nektek nagyon sok embert kell megmentenetek.

Tanítvány: Mester, szeretnék feltenni egy kérdést a Fával kapcsolatban. Sákjamuni buddha már néhány százmillió jie előtt elérte a Daót művelés által, de a mi földgolyónk csak kétszer létezett, és mindegyik alkalommal százmillió évet tartott. Ez nem azt jelenti, hogy…

Mester: Sákjamuni buddha korábban nem a földön művelte magát. (mind nevetnek) Sákjamuni buddha azért jött a világba, hogy embereket váltson meg. A mennyben ő már egy istenség volt, ő már régen elérte a Daót. Ez alkalommal azért jött, hogy felismerés által igazolja a tathágata gyümölcshelyzetét, és hátrahagyja az emberiségnek a Buddha kultúráját. Sákjamuni buddha nagyon sok történetet mesélt el; azok mind a mennyből való történetek voltak, de nem a földről. Hiszen már mondtam, hogy az emberek látják a buddhákat ott ülni, nagyon szentséges, de ha a buddhák más buddhákat néznek meg, ők már nem úgy néznek ki. Ők az isteni társadalom egy csoportjához tartoznak.

Az idő szűkössége miatt most befejezzük. Ti Dáfá-tanítványok vagytok, ezért azt hiszem, hogy jól csinálhatjátok. Várom a jó híreiteket. (taps)

(Megjegyzés: A felvétel minősége miatt csak ennyit lehetett összefoglalni.)